Január közepén, fittyet hányva a #maradjotthonra, depressziótól hajtva elmentünk borozni. Jó, csak négyen voltunk, a borászat tulajdonosai és mi, de azért jó volt kimozdulni, új dolgokat kóstolni és végre beszélgetni. Borokról. Íme az élménybeszámoló:

 Hogy hol a Sarki Róka Borház? Hát a sarkon. Lesencefaluban. A Balaton-felvidék szívében. Sarki rókát télen, hóban látni nem nagy kunszt (a sarkkörön), de őket nyáron is megtaláljuk ott, azon a sarkon. Sok érv szól amellett, hogy miért érdemes elmenni hozzájuk: először is, egy kirándulás a Balaton-felvidéken mindig csodás élmény! Másodszor, szép a környék, harmadszor pedig szép maga a Borház is. De a legfontosabb, hogy jók a borok!

Egy fiatal borászatról beszélünk (bár a szőlőbirtok 1976 óta a családé, növekedni 2004-től kezdtek), akik 2020-ban nyitották meg a Borházat, az eddigi legnehezebb évben! De ami igazán szimpatikussá teszi őket az az, hogy a 7 hektárra növekedett birtokon, ahonnan eddig túlnyomó részt eladták a szőlőt, illetve folyóbor értékesítés zajlott, amikor eldöntötték, hogy palackozni és értékesíteni fogják a 2019-es évjáratot, azonnal kialakítottak egy igen színvonalas vendéglátó teret. Emellett működik egy szépen elkészített honlap és egy webshop is, hogyha a vendég elégedett volt, azonnal hozzájuthasson az „Ő borához”! És ez egy igazán innovatív megoldás ebben az ágazatban, hiszen olyan sokszor tapasztaljuk, hogy kóstolunk egy szép bort valahol, utána pedig igazi kihívás legközelebb fellelni a borászatot és a bort! Viszont a Sarki Rókát szerencsére nem nehéz megtalálni, hiszen Miklovicz Zoltán és felesége Benkó Zsuzsa tényleg mindent elkövetnek, hogy jelen legyenek és aktuálisak legyenek a közösségi médiában is!

 

És hogy hogy jön egy Sarki Róka szembe az emberrel a #maradjotthon, #borozzotthon kellős közepén a Balaton-felvidékről? Nos, az ismeretség nem boros, hiszen Zsuzsával együtt járunk tornázni (igen, tornázni. Igen, én is!) Székesfehérváron, úgyhogy igencsak meglepődtem, amikor kiderült, hogy szőlőt művelnek. Akkor meg még jobban, amikor az is kiderült, hogy bort is készítenek! Az meg aztán teljesen felkészületlenül ért, hogy a vendéglátást is magas fokon űzik! A Sarki Róka Borházban a test mellett a lelket és a szellemet is táplálják, hiszen már a nyitás évében olyan programokkal találkozhatott a megfáradt turista és a céltudatos vendég, mint a slam poetry est, ahová fiatal költők, a műfaj legjobbjai hozták műveiket, vagy egy este a csillagok között, ahol amatőr csillagászok tartottak izgalmas előadást. De szólt ott már jazz is, igen nagy sikert aratva!

 

Főbb szőlőfajtáik az Irsai Olivér, rajnai rizling, olaszrizling, Cserszegi fűszeres, szürkebarát és a furmint. De foglalkoznak még zeusszal és van néhány sor merlot, Pinot noir, Cabernet sauvignon is.

A borok tartályban, spontán erjednek ezáltal minden tétel üde, gyümölcsös, könnyed. Néhány tételnél van némi maradék cukor, de hála a lendületes savaknak, ez igazából csak a harmóniát teremti meg az adott borban. A kék szőlőkből rosé készül.

A borok nevei is igen ötletesek, hiszen minden fajtanév előtt ott áll „Az ön…” előtag, hogy igazán a miénknek érezhessük ezeket a borokat. Az én kedvenceim Az Ön Szürkebarátja 2019 és Az Ön Cserszegi fűszerese 2019 voltak. És nagyon várom már a Zeuszt, melynek első évjárata várhatóan 2022-ben lesz kóstolható.

 

De addig is, menjetek a Balaton-felvidékre Lesencefaluba, keressétek a sarkon a rókát és igyatok egy jó bort!

Vannak olyan borvidékek, amelyekről viszonylag keveset beszélek. Vagy azért, mert még nem igazán ismerem, vagy mert az evidenciákról nem tudok olyan sokat beszélni. Ez utóbbi csoportba tartozik a Nagy-Somlói borvidék is.

Somlón jó bor van. Ezt mindenki tudja. Zseniális borászokkal. Ez is köztudott. És, habár mindig újra és újra rácsodálkozom a Kreinbacher pezsgőkre, vagy a Tornai Pincészet szép hordós tételeire, a KŐ-re, a leges-legjobb olaszrizlingre Csetvei Krisztitől, és életem 3 legmeghatározóbb boros élménye is Somlóhoz kötődik: Barcza Bálint borai a II. Nagy Fehérvári Bormustrán, tematikus furmint kóstoló Zsirai Katával, és találkozás Kis Tomival és olaszrizlingjével Zágrábban, valahogy a NAGY egymásra-találás eddig elmaradt.

Pedig régóta kerülgetjük már egymást, a Somló meg én.

Vagyis inkább én kerülgetek, ő meglehetősen stabilan áll a helyén egy ideje. Egyszer már egy somlói állásra is jelentkeztem (elég lagymatag meggyőződéssel – ami előre is vetítette az ügy sikerét), de eddig még nem jött az áhított áttörés a kapcsolatunkban. Ezek a nyugtalanító gondolatok is a Somlói éjszakai pincetúra előestéjén a kádban ülve kavarognak a fejemben. Izgatott vagyok. Mint egy első randi valakivel, akivel már régóta levelezel, sok mindent tudsz róla, de még személyesen nem találkoztatok (persze, én már voltam Somlón, de mindig csak kutyafuttában).

Kicsit visszaveti a lelkesedésemet az a tény, hogy sátorban alszunk, ami nekem, bevallom férfiasan, eddig kimaradt az életemből. Ugyanis kiderült, hogy az idei szállásokat már a tavalyi eseményen le kellett volna foglalni. De sebaj, vigyázz Somló, jövök!

Hát, szia Somló!

Megjöttem. Sokat gyalogoltam, csodás pezsgőt, és borokat kóstoltam (ez utóbbit sajnos műanyag pohárból), sokszor álltam egy-egy kiszögelléseden tátott szájjal bámulva a panorámát, hallgattam jó és kevésbé jó zenéket, és aludtam kocsiban, mert kb. 186 km/h-s szél rohangált rajtad.

És nem tudom, te hogy látod, de én azt hiszem, hogy nekünk még kell egy kis idő. Vigasztal a tudat, hogy azt mondják, hogy a lassú egymásra-találás hosszabb, és stabilabb kapcsolatot eredményez, így lehet, hogy még nekünk is van remény!

Mindenesetre, te továbbra is add ezeket a csodás borokat a rajtad dolgozó borászoknak (ők meg hozzák el nekem), állj ott a helyeden, én meg kerülgetlek még egy kicsit…

Egyelőre még csak BARÁTI üdvözlettel: Viki

Ez a történet 2015. június 26-án kezdődik, mikor is az a remek lehetőség adódott, hogy akkor még a Barrique Borbár tulajdonosaként én vihettem a Balla Géza Pincészet borait Pákozdra a Szőlős Pákozd elnevezésű rendezvényre, ahová határon túli magyar borászokat hívtak egy jó kis találkozó keretében. Óriási izgalommal vártam az eseményt, hiszen egyrészt, az első kitelepülésünk volt, másrészt pedig olyan nevek fémjelezték ezt a rendezvényt, mint Maurer Oszkár, Cuk Lajos, Heit Pince, és még sokan mások.

Olvass tovább