Február elején (igen, Valentin nap környékén), feltámadt a vágy bennem egy romantikus vacsorára. Gyorsan közöltem is a férjemmel, hogy márpedig mi vacsorázni megyünk néhány napon belül, de mivel nem rajongunk a tömött éttermekért, kitaláltam, hogy február 13-án fogjuk nyélbe ütni a romantikát, Benignusz neve napján, aminek számunkra ugyan nincs jelentősége, de hát mégiscsak jár egy név az alkalomnak!

A választásom Székesfehérvár legújabb éttermére esett, és ha ismerős a név, az nem véletlen, hiszen Fehérvár ikonikus cukrászdáját is Viniczainak hívták. És igen, ez a Viniczai, az a Viniczai. Nem tudom, hogy a név teszi-e, de úgy tűnik, hogy a fehérvári közönség igen rövid idő alatt nagyon megkedvelte a helyet, és a Facebook oldalán csak ötcsillagos ajánlások, és igen magas értékelések vannak. Hát, mondanom sem kell, hogy itt már (eddigi tapasztalataimra alapozva) eleve mínuszról indult nálam a Viniczai’s Restaurant & Bar, gondoltam, na, majd én jól megnézem ezt a helyet! Így is lett. Benignusz napunkon felkerekedtünk, és (természetesen előzetes asztalfoglalás után) elbattyogtunk a Jancsár közbe.

És itt, megtörtént velünk! VENDÉGÜL LÁTTAK! Ami nekem Fehérvárról nagyon hiányzott (egy kivétel van csak, a Hatpöttyös, de az más kategória), a Viniczai’s-ban megvan! Nem tudom, hogy mi fogtuk-e ki az étteremben a legjobb felszolgálót, vagy ott mindenki ilyen, de a kiszolgálás tökéletes volt! (Tekintsünk most el a magyar szokástól, hogy baracklevet iszunk a pörkölthöz, és így az elején megkérdezik, hogy milyen italt kérünk – ez nem a pincérünk hibája.)

Rendelés után kaptunk egy kis Amuse bouche-t, és a felszolgáló fiatalember egyből egy kis „játékra” invitált minket, hogy találjuk ki a kétféle fűszervaj ízesítését. Rögtön vad kóstolásba és találgatásba kezdtünk, és még az sem rontott a hangulatunkon, hogy nem tudtuk kitalálni, bár ízfelismerésben elég jók vagyunk. Nem mondom el a megfejtést, legyen ez másnak is egy kellemes játék, csak annyit, hogy ez egy elég felejthető eleme a vacsorának, hiszen az ízek nem túl karakteresek, ezekből az alapanyagokból lehetett volna markánsabb ízeket is kreálni. Ettől függetlenül a vaj finom, és az amuse bouche-nak amúgy sem az a szerepe, hogy az étkezés sztárjává váljon! (Fotózni elfelejtettünk a nagy találgatásban.)

Előételnek „Tatárbeefsteak”-et rendeltünk. Azért írtam idézőjelbe, mert az étlapon is így szerepel.

A vaj kellemesen sós, a zöldségek zseniálisak ilyen apróra vágva, és talán balzsamecettel lelöttyintve (nekem a paradicsomos bruschetta feltétje ugrott be róla), a hús pedig tökéletes állagú és fűszerezésű. Mi ketten ettük, mert desszertre is hajtottunk. Fenséges volt!

 

 

A főétel rendelésnél kicsit bajban voltunk, sok jó étel van az étlapon. Amin kicsit meglepődtem, hogy a köretek kínálata csárdafílingre hajaz. Mondjuk, az dicséretes, hogy a legtöbb húsételhez van köret, kivéve, a sertéshús ételeket. Én egy sertésszüzet választottam, hízott kacsa májával és erdei gombával, cider-es alma chutney-val. A férjem bélszín brassóit evett, házi káposztasalátával.

                        

Mit is mondjak? Az alma chutney varázslatos volt, a máj tökéletes, és a gomba isteni! Csodás harmónia volt az ízek között, a hús tökéletesre volt sütve, és az egész fogás fenséges volt! A bélszín brassói a maga nemes egyszerűségében volt nagyszerű: szaftos, omlós, finom!

És itt ismét kell egy kicsit áradoznom a felszolgálónkról: nem csak kihozta a megrendelt ételt, hanem miután megkóstoltuk, visszajött, és megkérdezte, hogy minden rendben van-e az étellel. Nem a végén, amikor már úgyis mindegy, hanem akkor, amikor még számított volna, ha valami gondunk van! De gondunk, az nem volt, hiszen alig tudtunk betelni az ízekkel.

Nos, az este ezen részén már erősen el kellett gondolkodnunk a desszert kérdésen! De 10 perc pihegés után úgy döntöttünk, hogy kemények vagyunk, és ugyan el nem megyünk innen a desszert kóstolása nélkül! És íme: fehércsokoládé „eclair” mogyorós tejcsokoládéban, korallal. A mellettünk lévő asztalnál egy hölgy megjegyezte, hogy nem ez lesz élete desszertje, és sokat gondolkodtam, hogy egyetértek-e vele. Végül arra jutottam, hogy nem! Igaz, nem egy „komoly” desszert, 183%-os belga étcsokoládéval (csakis mousse alakban), vörösboros málnával, vagy sóskaramellel, hanem egy igazi édesség! Pont az, amit ígér! Édes, ropogós, csodás!

A rengeteg jó élmény ellenére sem tudok szó nélkül elmenni a felső szint berendezése mellett! Egy ebédmenüket felszolgáló gyorsétterem ugrott be az enteriőrről, csak itt volt terítő. Ezek a tányérok ebben a környezetben igen furán hatottak, és a romantika is hamar elillant a barackszínű falak között, az ufó lámpák alatt! Ami azért szomorú, mivel az alsó szint nagyon hangulatosan van berendezve. A másik gyenge pont az itallap. Ezen belül is a BOROK. Természetesen Bortársaság, a végtelenségig leegyszerűsített, és pohárban, ha jól emlékszem 3 fehér, 2 rozé, és 3-4 vörös kóstolható. (Az Irsainál és a rozéknál 2017/2018 az évjárat megjelölés, és 2019 februárjában még a 2017-est találjuk az étteremben.) A kb. 20-25 étel mellé 6-7 bort lehet pohárban választani, és sajnos ezek közül is csak egy-kettőt lehet egy komolyabb fogás mellé odatenni…

De ez a két negatív észrevétel semmit sem von le az este abszolút tanulságából: Fehérvár egyik legjobb étterme a Viniczai’s, és jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki finom ízekre és kedves kiszolgálásra vágyik!