Miért Vin et Rouge? Mert bor. És mert vörös.

Mert nő vagyok? És mert szeretem a rouge á lévres-t? És persze ebből is a vöröset? Igen, akár ez is lehet a névválasztás oka.

Sokat gondolkodtam egyébként, hogy ez számít-e. Mármint az, hogy nő vagyok. És arra jutottam, hogy igen. És most ne menjünk el a banálisnak számító, a “nőknek jobb az ízérzékelése, meg érzékenyebbek”, és a többi felé.

Egyszerűen csak az a tény számít, hogy máshogy látunk dolgokat. Máshogy közelítünk a bor felé is. Minden csodás bor, és minden zseniális borász mögött van egy történet, és egyáltalán nem mindegy, hogy azt a sztorit kitől és hogyan halljuk. Ma Magyarországon több ezer bejegyzett pincészet van. Vannak nagyok, biztos anyagi háttérrel, jó marketinggel, el is jutnak a fogyasztóhoz, aztán vagy szeretjük, vagy nem.

De mi lesz a többivel? Ha keresünk valami újat, mi alapján választunk?
Én például az embert nézem. És a környezetét. Hogy beleillik-e. Hogy milyen érzések kerítenek hatalmukba miközben beszélgetek és a bort kóstolom.

És az elmúlt évek sikerei azt mutatják, hogy ez bevált: az általam kedvelt, és a fehérvári közönségnek bemutatott borokat és borászokat sokan megszerették. Csak ők lehet, hogy a tannint, a savgerincet és a komplexitást vették figyelembe a választáskor. Vagy, és ezt csak remélni merem, az én véleményem volt a mérvadó. A TÖRTÉNET. Amit tőlem hallottak.

Természetesen nekem is nagyon fontosak az előbb említett tulajdonságai egy-egy bornak, mint ahogy a technológiai háttér is meghatározó, de hosszú távú együttműködés csak a fent említett “női” hozzáállással létrejött kapcsolatokból lett.

Egyébként a név ötlete nem tőlem ered. Kedves barátnőm, RR mondta egy amerikai sorozatra utalva (némi vörösbor elfogyasztása után), hogy mi más lehetne a név, mint BOR ÉS RÚZS!